03535 FAMOUS LAST WORDS

Híres utolsó szavak

Borsos Zoltán fotókiállítása az Apáczai ÁMK-ban

Késve érkezünk a megnyitóra, a széksorok megteltek, csak hátul találunk egy-egy üres széket. Nadrai Róbert épp a művészt méltatja, a művész szerényen jobb oldalt álldogál. Mögöttük, a lépcsőforduló mellett elhelyezkedő kis galériában, a képek hívogatóan várnak, mint egy nyitott fotóalbum. Róbert épp a lomográfiáról beszél, a mozgalomról amely a digitálissal szemben újra az analóg fényképezést állította az előtérbe, és amely mozgalomnak 2016 óta Zoli is résztvevője.

Pillanatkép a megnyitóról

A legelső, édesapámtól örökölt Szmena típúsú fényképezőgépem jut az eszembe, ami már régen elveszett valamelyik lomtalanítás során. Bár jómagam soha nem foglalkoztam komolyabban a fényképezéssel, szerettem azt a gépet. És most, ahogy visszagondolok azokra az években, úgy érzem talán tényleg igaza van az analóg-reneszánszot hirdető “lomósoknak”. Tényleg volt valami mágikus abban a kis gépben, azokban a kézzel levadászott pillanatokban amiket nullák és egyesek helyett a fénysugár festett a filmtekercsre. Volt valami megnyugtatóan fizikális a szerkezet surrogásában és a mutatóujj alatt megfeszülő nyomógombban a telefonképernyő rideg simasága helyett. És persze utána jött az izgalom, hogy vajon mennyi lett jó? Hány albumba ragsztható kép lett a 36 filmkockából? De még az elrontott képek sem kerültek kidobásra; az elmozduló nagybácsik és a homályos unokák is helyet kaptak az album legutolsó lapjai közé rejtett borítékban.

02011 FAMOUS LAST WORDS A

” Kifinomult (jazz)zenei érzékenysége megmutatkozik a szimmetriákkal, tükröződésekkel létrehozott repetitív motívumokat tartalmazó képein, „vizuális” ritmust, lüktetést teremt, más képein viszont precízen középre helyezi a hangsúlyt, hogy el ne szálljunk … ” – fűzi tovább gondolatait megnyitójában az előadó, nem véletlenül terelve a zeneiségre a szót, hiszen Zoli a fényképezés mellett jazzdobosként is kamatoztatja a tehetségét. Ez a zenei szemléletmód már az installáción is észrevehető, az egymás mellet sorakozó zsinórokra rögzített fotók, egy elfordított kotta hangjegyeit idézik. A rendezőelv a mértani szabályosság helyett a csoportokba rendezett, vagy épp távolabbra került képek ritmusa. A zene valóságosan is megjelenik a megnyitón, Róbert gondolatokban gazdag, a művészt és képeit empatikusan ábrázoló megnyitóbeszéde után Nagy Csaba adja elő saját szerzeményét gitáron. Az instrumentális zene kellő hangulatot teremt a képek közötti kalandozáshoz, egy-egy különösen megkapó pillanatkép feletti merengéshez.

A kiállítás és a kiállított sorozat címe “Híres utolsó szavak”, mégis furcsán csendesek ezek a képek. Úgy érezzük az időből kilopott, elcsent pillanatok ezek, borostyánba zárt bogarakként összegyűjtve a hétköznapokat. Igazából semmi nem történik ezeken a képeken, de ennek a semminek súlya és dimenziója van. Az ötletes elhelyezés fizikailag is leválasztja a képeket a falról, kihelyezi őket a kiállítótérbe, mi pedig belépünk a képek terébe. Rácsodálkozunk egy épületre, belefeledkezünk egy arcba vagy éppen egy ismeretlen hátat fordító alakjába. Azt is érezzük, hogy itt nem dokumentálásról van szó. A fotós jelen van mindenhol, bár csak néhány képen jelenik meg, akkor is a fényképezőgép által takarva, kirakatüvegben tükröződve. Mégis úgy tűnik, hogy mellettünk áll, rámutat a máskor észre sem vett apró részletekre, rendkívülivé varázsolva azokat. Néhol a megszokott épületek szimmetriáival játszik, hol pedig saját élményeit tűzi gombostűre, az örökkévalóságnak kimerevítve azokat.

02206 FAMOUS LAST WORDS

Nem szomorúak, számomra mégis egyfajta melankóliát sugároznak ezek a képek. Mintha azok a híres utolsó szavak már elhangzottak volna, és most az elválás előtti pillanatban még egyszer szemügyre vennénk ezeket az arcokat és helyeket, megpróbálva emlékezetünkbe vésni minden apró részletet. Zoli fotóival megmutatja nekünk, hogy érdemes rögzíteni ezeket a csendes hétköznapi élményeket is; filmtekercsen, papíron vagy akár az emlékezetünkben.

Borsos Zoltán fotókiállítása március 14-ig tekinthető meg az Apáczai ÁMK-ban, Zalaegerszegen.

Leave a Reply